A statikus képernyők megmutatják, hogyan néz ki egy interfész. Az interakciós tervezés dönti el, hogy mi történik, ha valaki használja: mit nyomhat vagy húzhat, hogyan reagál az interfész, és hogyan változik utána. Csúsztatás a törléshez, húzás a frissítéshez és a megérintett gombról megnyíló menü mind interakciós tervezés.
Néhány alapelv irányítja a legtöbb jó interakciótervezést. Affordance: világosnak kell lennie, hogy mivel lehet kölcsönhatásba lépni. Visszajelzés: minden tevékenységnek azonnali, látható választ kell kapnia. Kiszámíthatóság: ugyanaz a cselekvés ugyanazt az eredményt adja. Megbocsátás: a hibákat könnyen helyre kell hozni.
A mozgás az egyik fő eszköz. Az alulról felfelé csúsztatható lap megmutatja, honnan jött és hová fog menni. Egy rugó, amely követi az ujját, és természetesen leülepszik, közvetlen érzést kelt a gesztusban. Rosszul használva a mozgás lelassítja az embereket, ezért az interakciótervezők gondosan döntik el, hogy mi mozogjon, milyen gyorsan és miért.
A kölcsönhatás statikus képekkel nem tesztelhető. A tervezők prototípusokat készítenek az egyszerű kattintható folyamatoktól a részletes, logikával rendelkező prototípusokig, hogy teszteljék, milyen érzés. A kihívás az, hogy a prototípusokat gyakran a fejlesztők újjáépítik, és a részletek elvesznek az átadás során.
Az interakciót adatként tároló eszközök csökkentik ezt a veszteséget. Az általunk készített ExodeUI egyetlen nyitott fájlban tárolja az állapotokat, a rugófizikát, a bemeneteket és az eseményeket, amely a valódi alkalmazásban fut, így az Ön által tervezett viselkedés az, ami lesz.